A közösségi média jó, mert teret ad a civileknek.

A közösségi média rossz, mert teret ad a civileknek.

Nemrég az egyik kereskedelmi televízió a felsőoktatási intézmények rangsoráról készített riportjában a http://markmyprofessor.com/ oldalra hivatkozott, hogy ez alapján dönthetnek az érdekeltek a továbbtanulásról. Az oldalon névtelenül lehet osztályozni az oktatókat.

Hogy eldönthessük, mennyire hiteles, érdemes megnézni a legszexibb oktatók kategóriát, és rákeresni a nevekre a Google képekben. Tanulságos lesz.

Meghívó offline social media eventre

2011. április 8-án 9:30-tól 13:00-ig a Kodolányi János Főiskola Kommunikáció- és Médiatudományi Tanszéke workshopot rendez Minden út a felhőbe vezet?
címmel

Helyszín: Kodolányi János Főiskola, Budapesti Regionális Oktatási Központ, 1139 Budapest, Frangepán utca 50-56., 308. terem

Az általam ismertetett előadásban a social media aktuális kérdései merülnek fel az olyan alternatív, jelenleg dinamikusan fejlődő hírgyártó közösségek kapcsán, mint pl. a Foursquare, vagy a Tumblr.

A Foursquare közösségét jellemzi többek közt, hogy tagjai térképen jeleníthetik meg real-time tartózkodási helyüket, közösségi „érdemeik és szorgalmunk” alapján pedig bizonyos lokációkon előnyökhöz is juthatnak, míg a Tumblr még a korábbi módszereknél is könnyebbé teszik tagjai számára az önkifejezést (blogolást), vagy a hírek közlését. Ezen jelenségek számos kommunikációtudományi és biztonsági kérdéseket vetnek fel.

Valamennyi ilyen közösséget jellemez a teljes összekötés, kapcsolódás igénye, többszörös bejelentkezés, vagy social pluginok segítségével.

Felmerül a kérdés, hogy ezen behálózottság nem vezet-e túlbeszédhez, hiszen ugyanazon üzenetek egyszerre több közösség számára is láthatóvá válnak, az ezen alapján indult diskurzusok pedig már csak mennyiségi szempontból is követhetetlenné válnak. Vizsgálni szeretném továbbá azt is, hogyan találhatják fel magukat a közösségi hírgyűjtők ezen megváltozott környezetben.

Nem arról van-e szó, hogy azért, hogy sikeressé váljanak, a social network aggregatoroknak lelkes amatőröknek kell tettetniük magukat, míg valójában báránybőrbe bújt farkasok?

(Ha valaki tud segíteni Foursquare Event létrehozásáben, mely megjelenik a budapesti különleges venue-k között, kérem jelezze!)

A workshop előadói és témái:

 

Képes Gábor (Magyar Műszaki és Közlekedési Múzeum): Konvergens számítógépes technológiák története
Bódi Zoltán (KJF): A konvergencia és a felhő metaforikus nyelvi környezete
Spányik Balázs (Játéknet.hu): Böngészők és alkalmazások a felhőben
Borek András (mérnök, szabad szoftverek szakértője): Konvergens alkalmazások a televíziózásban
Szilágyi Árpád (Magyar Rádió nonprofit Zrt.): Kísérletek a konvergens média területén
Dragon György (GameStar): Játék a felhőben? A számítógépes játékvilág konvergens jelenségei
Szűts Zoltán (KJF): Közösségi hírgyűjtők, social network aggregators
Kovács Tücsi Mihály (író, Galaktika magazin, tudományos szerkesztő): A Nagy Testvér a felhőben is figyel?
Keleti Arthur (informatika adatvédelmi szakértő, ITBN főszervező): Biztonsági kérdések a felhő világában

Jó lenne ilyenen részt venni:

A Kitchen Budapest egy - Marshall McLuhan születésének 100. évfordulóját és a Wikipédia 10. születésnapját ünneplő - wikisprintet szervez az “Egyszerű többség” című Műcsarnok-beli kiállítás keretein belül.

http://kitchenbudapest.hu/hu/wikisprint_mcluhan

Az eseménynek még venue-t is készítettek a Foursquaren.

És ne felejtsétek:

Április 8-án, pénteken 9.30-tól Minden út a felhőbe vezet? címmel workshop a Kodolányi János Főiskola Kommunikáció- és Médiatudományi Tanszékén.

A Tron Legacy a hype és póz mentes Mátrix.

Nem csomagol a befogadó számára értelmezhetetlen és ezzel magát komplexnek feltüntető üzeneteket öncélú módon képeibe és párbeszédeibe. Nem akar saját filozófiát alkotni, de talán nem is tud, mivel Legacy egy olyan kultuszfilm folytatása, mely igencsak behatárolja a rendező és forgatókönyvíró szerepét. A hagyomány megköveteli tőle, hogy adott keretek között alkosson.A narrációt ugyanis az időtlen számítógépek belső terébe kell helyeznie a folytatásnak is, és ezzel a térrel kell élnie.

A térrel, mely az emberi társadalom mintájára szerveződik, és, hogy cselekménye is legyen a filmnek, ezen szereplői a külső, számunkra metafizikai tér meghódítására készülnek, amit csak egy külső hős érkezése képes megakadályozni, megváltoztatva ezzel a kényes egyensúlyt. A hősnek is saját története van, elveszett emlékeit keresi, és közben elveszett, majd ezen immanens világban csapdába esett édesapja sorsát teljesíti be.

A látvány lenyűgözi a befogadót, aki hamar rájön, a fizikai világ törvényei itt nem érvényesek, folyamatos metamorfózisnak lesz tanúja. Ez a világ pulzáló, vázlatszerű, gyakran fekete-fehér képei, csak rövid ideig hatnak komikusnak, egészen addig, amíg kiderül, meghatározott célt szolgálnak, meseszerűek, akár például az életre kelt sakkfigurák a klasszikus történetekben. A film zenéjét a Daft Punk készítette, és hiánytalanul illesztette a folyamatos rohanás, időnként pedig már spirituális nyugalom képeihez.

A filmnek nem célja a tanítás, talán ezért is oly kevés a róla szóló diskurzus, pedig megérdemelné.

A hipertextualitás erős irodalmi kapcsolódásai miatt gyakran felvetődik a művészettel való viszony kérdése. A hipertextről szóló beszéd – elképzelésem szerint – magában foglalja az irodalmi szöveg problematikáját is, de az csupán egy kis részét teszi a hipertextualitás kérdéskörének. A hipertext kutatásának legizgalmasabb területe véleményem szerint a linkeket tartalmazó szöveg - a hordozó és az általa közvetített tartalom, illetve segítségével lezajló kommunikációs folyamat közti viszony.

http://www.e-nyelv.hu/2011-03-08/a-hipertext-a-google-galaxisban/